Az üvegházas kertészeti technológia röviden    

Az üvegházas zöldségtermesztés védett térben történik, ami azt jelenti, hogy a növények az ingadozó időjárási körülményeknek alig vannak kitéve. Emellett hasznos rovarokat lehet bevetni a biológiai védekezés érdekében, ami aligha lehetséges a szabadban vagy a fóliasátorban. Az üvegház lehetővé teszi az optimális klímavezérlést, fűthető, szellőztethető és automatikus vezérléssel öntözhető, és a legújabb technolgiávál már a hűtést is lehetővé teszik. Ezáltal a növénykultúra élettartama jelentősen növelhető, márciustól akár novemberig lehet paradicsomot termeszteni. A szabadföldi vagy fóliasátras növénytermesztéshez képest a dolgozók munkakörüléményei jelentősen jobbak. 

Palántázás és növénygondozás

A növények telepítése termesztőasztalokon történik, melyek kb. 1,5 m magasságban vannak az üvegház szerkezetére függesztve. Ezekre az asztalokra helyezik el a szubsztrátot, melyre a növényeket ültetik és azokat zsinórral kötözik. A szubsztrát a táptalaj, melyben a növények gyökeret eresztenek és ebből veszik fel a tápanyagukat és a vizet, melyek átmenetileg ebben tárolódnak.

Ez klasszikus értelemben véve a "föld", melyhez kőzetgyapotot, perlitet vagy kókuszrostot alkalmaznak.

A vetőmagot speciális gazdaságokban csemetékké és palántákká nevelik és nemesítik és évszaktól függően kb. 25-35 cm magassággal szállítják. Ezt a "palántakockát" ültetik a növényi táptalajra és csepegtető csövet szúrnak mellé. Kockánként egy csövet.

Gondozási munkálatok

A paradicsomnövény napi gondozást igényel, melyet kézi munkával végeznek, és ezáltal munkaerő alkalmazása szükséges. 

A „gondozók” tevékenysége több munkafázisra oszlik:

Engedés és tekerés

A növények viszonylag gyorsan nőnek, (15 - 30 cm / hét), egy 48 hetes kultúránál a hossza eléri a 15 métert. Természetesen az üvegház nem elég magas ahhoz, hogy ehhez elegendő hely legyen. Ezért a növények köré zsinórt tekernek, melyek felcsévélve az üvegház szerkezetére vannak felakasztva. Ez a tevékenység ismétlődik minden héten. Miután a növények egy bizonyos magasságot elértek, a zsinórokat hetenként kétszer leengedik.  

Levelek eltávolítása

A levelek segítségével a növény fotoszintetizál, így a tápanyagokat cukorrá és oxigénné alakítja át. A levelek tehát fontosak, hogy a növény "lélegezni" tudjon. De a túl sok levél energiát vesz el a növénytől, melyet így nem a termés fejlődésére hasznosít. Ezért a levelek egy részét rendszeresen eltávolítják. Emellett a paradicsomon oldalhajtások képződnek, melyeket szintén el kell távolítani, hogy megerősítsék a tövet és a növény ereje a termésképződés felé irányuljon.  

Fürtök csipkedése

A paradicsom először virágfürtöket képez, melyeken a későbbiekben a termés érik. Amennyiben egy fürtön túl sok virág képződik, a termés a szüretelésig nem érik be. Ezért a dupla fürtöket és a felesleges mennyiségű virágot el kell távolítani. Ezzel a tevékenységgel biztosítják a növény egyenletes terhelését és a termesztési egyenetlenségeket a minimálisra csökkentik. Emellett a tálcákba való csomagolási idő is lecsökken (nem lesznek a fürtök túl hosszúak). 

Szedés

Hetente kétszer szüretelünk. Csak azt a fürtöt szedjük le, amelyen a legalsó szem is megfelelő színű (teljesen érett termés). A szedés rekeszekbe történik, melyek a szedő csősínkocsin egymásba rakva vannak. Ezeket a rekeszeket viszik tovább a csomagolócsarnokba.  

Növényvédelem

Termékeinket szigorú növény-egészségügyi előírások szerint termesztik. Mind a növényvédelem, mind a beporzás területén  természet erőit használjuk, és hasznos rovarokat, mint pl. a poszméhek alkalmazunk.

Állati kártevők

Mivel az üvegház nem egy teljesen önmagában zárt rendszer, az állati kártevőkkel szembeni fertőzést soha nem lehet teljesen megakadályozni. Károkozás csak nagyfokú fertőzés esetén léphet fel. A leggyakoribb kártevői a paradicsomnak az atkák, tripszek, és a fehér légy. A levelek és szárak megrágásával károsítják a növényeket, vagy tojásaikat a virágokba rakják le. Így a növény legyengül, részben a szemek a kártevők váladékától szennyeződnek. Az állati kártevők ellen az üvegházban hasznos rovarokat használnak, melyek természetes ellenségei a kártevőknek és sok más élőlénynek. Ezek rovarok, atkák, fonálférgek, mikroszkopikus méretű kórokozók (baktériumok, vírusok, gombák, protozoonok).

Növényi károkozók

Gyomnövény alig fordul elő az üvegházban. Mivel a szubsztrát baktérium-, mag- és spóramentes. Az üvegház alja valójában nyitott, de fóliával van letakarva, így más növény nem tud itt nőni és szaporodni.

Gombás és bakterológiai károkozók

Gombás betegségek, mint a penész, lisztharmat, vagy rothadás keletkezésének okai a kedvezőtlen klímakörülmények, mint például a túl magas vagy túl alacsony páratartalom, vagy a szuboptimális hőmérséklet az üvegházban. Egy optimális klímakontroll és -vezérlés által a fertőzés elkerülhető. Ezen kívül magas higiéniai normákat is be kell tartani az üvegházban a bakteriális fertőzések elkerülése végett. Nélkülözhetetlen a munkavállalók tiszta munkaruhája, a kéz és a cipő, valamint a munkaeszközök rendszeres fertőtlenítése. Emiatt az üvegházak bejárati részénél fertőtlenítő adagolókat helyeztek el. Az üvegházban fertőtlenítőszerrel teli vödrök találhatók, melyeket rendszeresen cserélnek.

Poszméhek

A paradicsom alapvetően önporzó, azaz a pollennel a virág a saját bibéjét be tudja porozni. A pollen megfelelő helyre juttatásához rovarokat kell használni. A paradicsom termesztésénél ehhez elsősorban poszméheket alkalmaznak, mivel ezek ellentétben a méhekkel, már alacsonyabb hőmérsékleten is repülnek. A poszméheket az üvegházba speciális dobozokban helyezik ki, ezek mindegyikében egy család él. Ha a poszméhek a virágokat meglátogatják, barna foltok jelennek meg a virágon. Így ellenőrizhető, hogy elegendő mennyiségű poszméh áll-e rendelkezésre.